2.fejezet

5 év múlva

Minseok

Egy jóleső forró fürdőzés után kiléptem a prefektusok fürdőjéből, és elindultam visszafele a Hugrabug klubhelyiségébe. Már késő volt, régen lement a nap, és ha valaki kinézett az ablakon csak a Tiltott Rengeteg végtelen, sötét és hátborzongató fasorait látta. A folyosók kihaltak voltak, ilyen időben tilos volt mászkálni. Maximum a prefektusoknak szabadott kimozdulnia. Mondjuk fürdeni meg ilyenek. Amit én is csináltam. Még volt hátra két kanyar és egy folyosó a klubhelyiségig, mikor hirtelen valaki nekem jött.

- Áucs.... - a fiú a kezét dörzsölte fájdalmában. Sötét volt szóval annyira nem láttam, de azért a legjobb barátomat felismerem hang alapján.

- Hallod, te mit keresel itt Baek? Rég a klubhelyiségbe kéne lenned - vontam fel mosolyogva a szemöldököm.

- Huhh, még jó hogy nem valaki másnak mentem neki... csak Chanyeollal kicsit tovább néztünk animét, mint kellett volna... - nevette el magát Baekhyun. - Légyszi, ugye nem fogod senkinek elmondani, hogy megszegtem a házirendet, ugye Minseokkie?

- Milyen lenne már, ha beárulnálak? Az mindenkinek rossz lenne.... Mármint a hugrabugosoknak. Gyorsan menjünk vissza. - halkan elnevettem magam és Baekhyunt magam után húzva elindultam.

Körülbelül öt perc telt el mikor Baekhyun hirtelen megállt. Én is hallottam valamit. Két lépést hátráltunk full egyszerre, és kidugtuk a fejünk a folyosóra, hogy körül nézzünk. Nem messze tőlünk két, sziluett alapján velünk egy idős fiú beszélgetett suttogva. Az egyiket rögtön felismertem. Hogy én mennyiszer futottam vele össze, tiltottabbnál tiltottabb helyeken.....Kim JongDae… biztos megint valami rosszat tervez. Jézusom, olyan mintha egy 70 éves öregember lennék...

- Menjünk levonni pontokat Baek? - forgattam a szemem. Nem nagyon volt kedvem hozzá...

- Igeen! Mindig is ki akartam próbálni milyen prefektusnak lenni! - Baekhyun tök izgatott lett. Hát akkor lássunk neki. Elindultunk feléjük.

Luhan

Istenem, kellett nekem tartozni Chennek...sose jársz jól, ha Chennek tartozol. Most is vele kellett jönnöm valami hülyeséget csinálni, mert egyedül (szerinte) nem vicces. Állandóan valami baromságon töri a fejét. Jelenleg, mintha azt mondta volna, hogy valamelyik magasabb ablakból le akar dobni egy kis "tűzijátékot" Hagrid tökágyására. Sajnos nem volt más választásom, mint segíteni neki. Épp egy folyosó közepén magyarázta tervét, mikor lépteket hallottunk. Chen elkerekedett szemekkel fordult felém.

-Jézusom..Luhaaaan - suttogta kétségbeesett fejjel - Ha ez most egy tanár engem ki is rúghatnak!

-Akkor miért akartál kijönni, idióta! - sziszegtem miközben adtam neki egy taslit. Hirtelen, úgy két méterre tőlünk fény gyúlt egy pálcából, és két körülbelül velünk egyidős fiút pillantottunk meg. Az egyiket rögtön felismertem...rég nem beszéltünk már normálisan, de ettől függetlenül tudom ki ő.

-Minseok! Szia..

Minseok

Ohh.... szuper... lehet, hogy inkább hagynom kellett volna őket békén..
Baekhyun furán nézett rám, biztos kíváncsi volt honnan ismerem ezt a srácot. Később tutira megkérdezi..

- Mit csináltok itt? Ugye tudjátok, hogy most pontot fogok levonni a Griffendéltől? - kérdeztem irritált hangon, Nem akartam az Ő arcába nézni. Csak rossz emlékeket hoz fel, amiknek semmi keresni valójuk a fejemben.

- Umm, úgy van! Most pontokat fogunk levonni! - helyeselt Baekhyun, koncentrálva arra, hogy ne röhögje el magát. Látszott, hogy túl van pörögve, mondjuk nem egészen értem, hogy mitől.

- Nyugi már Baekhyun.. - suttogtam és oldalba böktem. Bevallom azért majdnem elnevettem magam.

Luhan

-Luhan....most pontokat akarnak levonni tőlünk.. - suttogta a fülembe Chen.

-Hallottam én is, idióta... - mondtam hangosabban - Hajrá, beszéld ki magad, nekem ehhez most semmi kedvem.. - Chennek szántam a mondandómat, mégis közben végig Minseokot figyeltem. Úgy kerülte a tekintetemet, ahogy csak tudta. Oké, tudom én is, hogy régen nem beszélgettünk, vagy egyáltalán találkoztunk azon kívül, hogy láttuk egymást a folyosókon, de attól még igazán rám nézhetne.

-Öhm...szóval az úgy volt...hogy...nagyon kellett...pisilnem... - nyögte ki Chen én meg halkan felhorkantottam. Idióta, a klubhelyiségben is van mosdó.

-Ez fura...most jövök tőletek és asszem elmentem wc-re.. - gondolkozott Baekhyun (legalábbis Minseok így hívta az előbb).

-Őő.. foglalt volt és én már nem bírtam! - folytatta barátom, én meg már nem bírtam tovább, hangtalanul röhögtem bele a tenyerembe.

-Hm...és akkor ő mit csinál itt? - bökött felém a srác. Gyorsan Minseokra pillantottam, aki - bár még mindig nem nézett rám - már majdnem megmosolyogta barátja túlbuzgóságát. Tényleg...egyáltalán melyikük a prefektus? Minseokot tartom valószínűbbnek.

-Elkísért, mert...erős pánikrohamom van, ha sötétben mászkálok.

-Erre találták ki a "lumos"t...

-De...attól még...szóval...a lényeg, hogy elkísért, mert megkértem, oké?

-Te, Minseok...szimpi ez a gyerek, tőle ne vonjunk le. Amúgy hogy hívnak?

-Chen, szolgálatodra - hajolt meg poénból és már nyoma se volt arcán az előbbi kétségbeesésnek, egy hatalmas vigyor vette át a helyét.

- Ayyoo - erre már csak forgattam a szemeim. Most komolyan itt összehaverkodtak és minden jó? Akkor mehetünk is. Megragadtam Chen karját és elkezdtem magam után húzni.

- Rendben, akkor most, hogy ezt megbeszéltük, ideje menni aludni! Jó éjt mindenkinek! - intettem hátra egyet.

Minseok

- Jól van, menjetek csak... - kiáltottam halkan utánuk. - De Luhan - folytattam - miattad mínusz 5 pont a Griffendéltől.

Erre mindketten megtorpantak és Luhan hátranézett. Arcán egyértelműen látszott, hogy összezavarodott.

- Mégis miért? - szólt vissza.

- Ha jól emlékszem te nem igazán magyaráztad meg, hogy mit csinálsz itt. Ha elhitted, elég, ha Chen azt mondja, hogy elkísérted akkor tévedtél - mosolyogtam rá önelégülten – Jó éjt...- ezzel megfordultam és elindultam a klubhelyiség felé. Baekhyun kicsit elbambult, de utána szaladt gyorsan utánam.

- Minseok mi volt ez? Ki ez? Honnan ismered? Hallottam már a nevét.... Mi bajod van vele? Látszott rajtad hogy nagyon nem bírod a képét.. mi csinált? - csak úgy záporoztak rám a kérdések Baekhyuntól. Sóhajtottam egyet. Úgy se fog addig békén hagyni, ameddig el nem mondom neki, mi van.

- Ha beértünk a klubhelyiségbe elmondom jó? - mosolyogtam rá. Ő bólintott és elkezdett szaladni, hogy minél gyorsabban visszaérjen. Ilyenkor azért látszik, hogy én vagyok az idősebb.

Bent leültünk a kandalló előtti kanapéra. Már senki nem volt fent, mindenki elment a szobákba aludni.

- Ez egy kicsit hosszabb történet, de elmesélem..... - kezdtem el mondani Baekhyunnak. A régi emlék mély sebeket szakított fel bennem, de szerencsére Baekhyun ott volt, hogy megvigasztaljon. Onnantól kezdve azt vettem észre, hogy úgy kezel, mint egy kisbabát. Pff, pedig nem is vagyok az.... Nem kell ennyire félteni, már megtudom védeni magam, még ha akkor nem is tudtam...

Luhan

Sikeresen visszaértünk a klubhelyiségbe, tanárral való találkozás nélkül. Chen csak röhögött rajtam, hogy miattam levontak 5 pontot ő meg megúszta. Ráhagytam és bementem a hálóba lefeküdni. Mi baja lehet Minseoknak? Utoljára elsőben beszélgettem vele...bár arra már nem emlékszem annyira...
Az ágyam Xingé mellett volt, aki már nagyban húzta a lóbőrt. Leültem az ágyamra, lehúztam a zoknim és rádobtam az arcára. Kicsit felhúzta az orrát, de aludt tovább. Vigyorogva átöltöztem a pizsamámba és lefeküdtem aludni.

Másnap arra keltem, hogy valaki teli torokból üvölt a fülembe..

-KELJ MÁR FEL, ÉHES VAGYOK. MENJÜNK ENNI - rángatta a takarómat Yixing (a legjobb barátom, igen ilyenkor mindig megkérdőjelezem miért).

- Jól van....ne kiabálj már - motyogtam és megpróbáltam átfordulni a másik oldalamra, de esélytelen volt. Egyik pillanatról a másikra már a földön voltam és épp az egyenruhámat kaptam az arcomba.

-Öltözz, lent megvárlak - mosolygott Yixing és rám csukta az ajtót. Erőszakos...

Öt percen belül csatlakoztam hozzá a Kövér Dáma előtt. Összeszedte még Chanyeolt, Kait és Chent. Szóval a mi kis "csapatunkat". Így együtt mentünk le reggelizni. A Nagyterem ajtaja előtt hirtelen valami (vagy inkább valaki) hátulról nekiütközött Chanyeolnak. Oh, remek ez az a srác...igen, Baekhyun tegnapról.

-'Reggelt Yeol! - vigyorgott, de rögtön megpillantott engem is, mire eltorzult az arca. Most miért néz rám így? Komolyan nem vágom, mi bajuk van a hugrabugosoknak... Innentől kezdve nem is szólalt meg többet, csak felszegte a fejét és miközben elvonult szépen nekem jött...

- Haver, mit csináltál vele, hogy ennyire nem bírja a fejed? - kérdezte Chanyeol visszafojtott röhögéssel, én meg csak sóhajtottam..

- Fogalmam sincs, de úgy néz ki valami szörnyű dolgot tettem a Hugrabugosokkal...mindegyik utál - vontam vállat, majd mindannyian bementünk, hogy reggelizzünk egy jót. Reggeli közben egyszer véletlenül szemeim megtalálták Minseokot. Egy darabig figyeltem, aztán hirtelen megérezhette, hogy valaki bámulja, mert felnézett egyenesen a szemembe. Mintha egy pillanatra csalódottságot láttam volna a tekintetében, de azonnal el is tűnt és visszafordult a tányérjához.

-Luuuuhaan, ember, már vagy 10 perce hozzád beszélek, nem hallasz? - lengette meg előttem karját Xing.

- Nem figyeltem, bocsi - ahogy ránéztem el kellett röhögnöm magam, mert épp két pálcika lógott az orrából és egy ostya volt a homlokára rögzítve.

- Csak arról beszéltem, hogy Chen unikornist csinált belőlem, de látom, te nem értékeled.

- Unikornis....akkor mi az istent keresnek azok a pálcikák az orrodban? - néztem rá összezavarodott fejjel, de ő csak legyintett és visszafordult Chenhez. Na igen, a barátaim...

Minseok

Másnap reggel korábban lementem reggelizni, mint Baekhyun. Ő mindig elaludt, szóval jelenleg épp Yifannal, jobban ismert becenevén Kris-szel eszegettem csendben. Kicsit még feldúlt voltam a tegnap történtektől, és ha jobban belegondolok megértem, hogy Baekhyun miért nem tudott felkelni időben. Tegnap este sokáig beszélgettünk mikor elmondtam neki mindent...

Pár perc múlva meg is érkezett egy teljesen kiakadt Baekhyun és lehuppant mellém.

- Ó, hogy az a kis... már csak a feje látványa is képes felidegesíteni! Még Yeoltól se köszöntem el és el is felejtettem elmondani neki, amit akartam pedig tudod, hogy ilyen még sose fordult elő... - csak úgy áradt belőle a düh. Jézusom, lehet, hogy inkább nem kellett volna semmit mondanom neki. Szegény tiszta ideg lett tőle.

- Jézus Baekhyun, nyugi, én se foglalkozom vele, neked se kéne oké? Ugyanúgy beszélhetsz Chanyeollal mint eddig, ne vedd figyelembe... - összenyomtam az arcát két tenyeremmel. - Kérem vissza a legjobb barátomat, te nem ő vagy. - mondtam duzzogva és megnyomogattam az arcát.

- Nah, hafgysd abvba visszhvathértem. - nyögte ki összeszorított pofikkal.

Első óránk sötét varázslatok kivédése volt, viszont nem emlékeztem pontosan az órarendünkre, szóval megkérdeztem Krist:

- Milyen óra a következő?

- Legendás lények gondozása. Asszem valami olyasmit mondtak, hogy egyenlőre ideiglenes órarend van valami miatt, amire nem emlékszem, szóval más házzal leszünk, nem a Hollóháttal mint eddig. A Griffendéllel. - vigyorodott el a végére Kris és lepacsizott Baekhyunnal aki majd kiugrott a bőréből. Valamiért nagyon nem bírta a Hollóhátasokat, plusz a Griffendélbe ott van Chanyeol. Kris meg feltételezem azért örült ennyire, mert az egyik jó haverja neki is a Griffendélben van, ha jól emlékszem. Szintén kínai. És talán Luhannal jóban van? Nem is tudom már...

- Ez most ugye nem komoly? - kérdeztem. Áh, tuti hogy komoly... miért pont most kell egyre többet látnom? Eddig valahogy sikerült teljesen elkerülnünk egymást, akkor most ez miért kell? Remélem nem akar majd kommunikálni velem...

- Gyere Minseokkie, menjünk, ha kell, leütöm neked oké? - vigyorgott rám Baekhyun. - Már csak 10 perc van becsöngőig, addigra ki is kell érnünk.

Mikor kimentünk és becsöngettek, Hagrid elkezdte mondani nekünk, hogy miért is van ez az egész.

- Az iskola vezetősége kis változtatásokat akar, hogy a diákok jobban ismerjék egymást ezért azokat a házakat egybe rakták az órákra akik alig találkoznak a másikkal. Mint például ugye ti, a Griffendél és a Hugrabug. Mindenki érti? Próbáljatok meg kijönni egymással. - sóhajtott Hagrid. Szerintem már túl van ezen a beszéden a Mardekárosokkal meg a Hollóhátasakkal. Lehet, hogy nem úgy sült el, ahogy tervezte.
Baekhyun, ahogy Hagrid befejezte odaszökdelt Chanyeolhoz és játékból lehapkidózta, Chanyeol pedig úgy csinált, mint akit tényleg megütöttek. Azt hiszem velük nem lesz baj. Yifan felé fordultam, de ő már éppen Luhanék felé araszolt, szépen lassan. Próbált feltűnésmentes lenni. Mintha ez a 190 centijével lehetséges lenne. Elnevettem magam, de aztán leesett, hogy mindketten itt hagytak egyedül. De jó, ennyit arról, hogy Baek leüti nekem Luhant ha kell. Visszanéztem Baekhyunékra, aztán mosolyogva elkaptam a fejem. És amekkora szerencsém van persze hogy pont Luhan irányába. Sóhajtottam. Mi lesz itt...

Luhan

Kiderült, hogy órarendváltozás volt és vagy három órán a hugrabugosokkal leszünk. Ezek ki fognak engem nyírni, tök ok nélkül. Sóhajtottam egyet, és hagytam, hogy Yixing magával rángasson a következő óránkra, ami már rögtön a Hugrabuggal volt, Legendás lények gondozása. Ahogy ott álldogáltunk és vártuk, hogy Hagrid adjon valami feladatot, hirtelen odajött hozzánk Yifan (én annyira nem ismerem, de Xingel jóban vannak) és elkezdtünk beszélgetni így hárman. Mondjuk elég hamar kiestem a témából, szóval inkább elkezdtem nézelődni. Chan és Chen a tökágyásnál álldogáltak Baekhyun társaságában. Messziről nézve még mindig azt gondolom, hogy aranyosnak tűnik, de amit eddig leművelt velem bizonyítja, hogy gonosz kis törpe. Viszont így hirtelen beugrott, hogy mindig ő van Minseokkal...akkor Minseok most hol lehet? Elkezdtem keresni a tekintetemmel, és szinte azonnal meg is találtam. Egyedül volt, és nem tudom, hogyan (ilyenek csak a filmekben történnek), de ő is pont ugyanakkor nézett felénk. Úgy éreztem, ez egy jó alkalom arra, hogy beszéljek vele. Bár a kis mitugrász haverjától még tartottam. Lassan elindultam felé, mosolyogva, mert tényleg nem tudom, miért viselkedik velem így...

-Szia...mi a helyzet? - néztem rá kedvesen, ő meg minta kicsit meglepődött volna lépett egyet hátrafelé.

Minseok

Miközben épp elmerültem magányomban, Baekhyunnak és Kris-nek köszönhetően, hirtelen láttam, ahogy Luhan elindul felém. Jaj ne, ez nem jó... miért csinál úgy mint ha semmit nem csinált volna? Ettől csak én leszek ideges. Köszönt. És rám mosolygott. Kedvesen. Mi az isten.

- Őő semmi? - kérdeztem nem túl kedvesen. Nem szerettem bunkó lenni, de Luhannal valahogy automatikusan az voltam. Mondjuk nem csoda... Dah, újabb rossz emlékek...

Láttam az arcán, hogy kicsit elcsodálkozott és rosszul esett neki ahogy 'üdvözöltem', de összeszedte magát és elkezdett beszélni hozzám, kérdéseket feltenni.

Azzal kezdte a mondandóját, hogy nagyon rég beszéltünk és hogy ez milyen fura. Vajon tényleg ennyire nem emlékszik...? Meg, hogy most se tudja, hogy történt, hogy elkezdtünk újra.... Ha tudná, hogy én mennyire nem akartam... mármint szerettem volna, de mindig ott lebegett a szemem előtt az a csalódás és megbántottság, amit akkor éreztem... Önmagához híven nagyon nem várt választ az ilyesmikre, szóval csak folytatta tovább. A végén már odajutott, hogy azt kezdte el kérdezgetni, hogy Baekhyun miért utálja ennyire és hogy nem fura-e. Ha mondtam volna, hogy pont azért, amiért én, kíváncsi lettem volna mit reagál...

Azt is kérdezte, hogy miért barátkozom Baekkel. Na hát erre már kicsit ideges lettem. Mi joga van ezt kérdezni? Ő simán cserben hagyott és elfordult tőlem, mi köze ahhoz, hogy kivel barátkozom? Pláne, hogy Baekhyun volt az első, aki úgy igazából a barátom akart lenni...

- Talán mert ő volt az egyetlen, aki vette a fáradtságot, hogy igazából a barátom legyen - mondtam kicsit szomorúan és dühösen. Szomorúan, mert nekem vissza kellett emlékeznem arra, amire nem akartam, és dühösen, mert Luhan egyáltalán nem is emlékszik. Most már látom, hogy őszintén nem tudja, mi történik és ez az, ami még rosszabbá teszi az egészet. Én évet óta csak egy őszinte bocsánatkérést szeretnék... de úgy tűnik, arra várhatok.

Nem is vártam meg hogy reagáljon, inkább elindultam Baekhyunék felé. Oh a fenébe, Baek is pont erre tart. És nagyon nem szépen néz Luhanra. Félúton találkoztunk és a megállítottam, nehogy esetleg tovább menjen Luhanhoz.

- Baekhyun! - mondtam, és inkább elhúztam onnan minél messzebbre. Beálltunk oda ahol a hugrabugosok nagy része gyülekezett, Hagridra várva.

- Yah, miért jöttünk el onnan, be akartam húzni neki egyet! - duzzogott Baekhyun.

- Nem is tudod miről beszéltünk. - mondtam nagyokat pislogva.

- Nem baj, de láttam, hogy a feje egy kis átalakításra szorul.... - motyogta Baekhyun. Ah, ilyenkor elgondolkozom hány éves is igazából. Az erőszak nem old meg semmit, pláne nem akkor, ha az illető nem is emlékszik mit csinált. Elnevettem magam.

- Baek, hagyd békén, nem tett ellened semmit. - mondtam nevetve.

- De hát ellened igen!

- Technikailag nem tett ellenem se semmit. - mosolyogtam szomorúan. - de mellettem se.

- Jó oké, ha ennyire akarod, akkor békén hagyom... de megkérhetem Chanyeolt, hogy üsse meg? Nem gyanakodna semmire... - Baekhyunnak megcsillant a szeme és elkezdett járni az agya. Innen hallottam, ahogy dolgoznak a fogaskerekek.

- Jézus Baekhyun, inkább hagyjad. - röhögtem el magam megint.

Pont ekkor visszatért Hagrid és hozott orrontó furkászokat. Elég biztos vagyok benne, hogy ezekkel már foglalkoztunk kb. két éve vagy valami ilyesmi. Mielőtt megkérdezhettem volna, Hagrid el is kezdett beszélni.

- Szóva’, mivel ez az első közös órátok így együtt, úgy gondoltam lazára veszem és nem fogunk semmi újat csiná’ni. Az orrontó furkászokkal már találkoztatok, tanultunk róla, és remélhetőleg mindenki tudja, hogy ezek a kis aranyosak imádják a fényes dolgokat.. Ezen az órán, má’ amennyi maradt belőle, - bocsi a késésé’ - azt a játékot fogjuk játszani, hogy elástam 100 leprikón aranyat és mindenki kap egy furkászt. Akinek a furkásza előbb megtalálja az aranyat, az kap valami jutalmat. Kezdhetitek, és vigyázzatok a fényes dolgaitokra! - nevetett mély, öblös hangján Hagrid.

Neki is látott mindenki, és ahogy körül néztem láttam, hogy Chanyeol már a földön fetrengett és próbálta leszedni magáról a furkászát, akinek a nyakláncára fájt a foga. Baekhyun, Chen, meg egy másik griffendéles, azt hiszem Jongin, már szaladtak is, hogy segítsenek leszedni róla. Elnevettem magam. A többieknek egész jól ment. Bár Kris még csak meg se próbált ásatni a furkászával. Mindketten leültek a fűbe és bámulták a többieket, miközben Kris néha megsimogatta. A fiú akivel Kris jóban van, Yixing (most már eszembe jutott) épp arra próbálta rávenni a sajátját, hogy mozduljon már meg. Szerintem aludt. Luhan mellette állt és nevetett rajta miközben az ő furkásza már mélyen lent ásott a föld alatt.
Lepillantottam az enyémre, aki szép komótosan ásott. Tuti nem fogok nyerni, de nem is baj. Leültem a gödröm mellé és vártam, hogy vége legyen az órának.