1. fejezet

Minseok

Hirtelen nem tudtam mi van. Hatalmasakat pislogtam az előttem álló fiúra, aki éppen valami fura néven hívott. Ismerem? Tuti nem....
Pár perce még azon voltam, hogy minél hamarabb egy üres kabinba érjek, mert már annyian nevettek rajtam mikor benyitottam néhányba, hogy tényleg azt kívántam, hogy találjak már egy ürest... És sajnos ez volt az utolsó reményem. De hát ez se üres, ha csak nem képzelődök. Még több pislogás, de még mindig itt van ez a srác.

- Hogy hű micsoda? - kérdeztem összezavarodott fejjel. Lehet, hogy ez kínaiul volt? Apa dolgozik néha kínaiakkal és elkezdtem valamikor tanulni egy picit, de túl nehéz és nekem nem megy annyira. - Leülhetek ide hozzád? Már... nincs nagyon hely sehol és te egyedül vagy.... Kim Minseok vagyok és te? - rámosolyogtam és kinyújtottam neki a kezem.

Luhan

-Hát hogy a viharba ne ülhetnél le! Zavarna, ha megpiszkálnám az arcod? Olyan aranyos! Ja, a baozi az egyébkent egy kínai étel, nagyon hasonlítotok. Luhan vagyok, gyere be! - hadartam le neki hatalmas vigyorral az arcomon. Úgy néz ki, mégis csak találok barátokat! Ráadásul ő Baozi...mármint Minseok az Abszol útról.
Együtt feltettük a bőröndjét a poggyásztartóba majd leültünk egymással szemben.

- Láttalak már. Az Abszol úton körülbelül egy hete, mikor vásároltunk. Akkor neveztelek el Baozinak! - kezdeményeztem beszélgetést (vagy legalábbis próbáltam). Kicsit félénknek tűnt, én viszont könnyen barátkozós típus voltam, ezért úgy döntöttem kezembe veszem az irányítást.

Minseok

Szóval.... akkor most egy kajára emlékeztetem? Kicsit furcsán éreztem magam emiatt, de azt mondta, hogy azért mert aranyos. Ezt még eddig nem mondták nekem, kicsit el is pirultam. Kedvelem Luhant így elsőre, pont az ellentétem, de közben mégse. Kicsit barátkozósabb, ami mindenképp jó, mert elég kínos beszélgetéseink lettek volna, ha rajtam múlik. Igazából még most is elronthatom, szóval nincs minek örülni.

- Az arcom az tabu egyelőre - kezdtem kicsit elnevetve magam, mert olyan fura volt. Mégis miért akarja tapizni az arcom? Két tenyerembe fogtam az arcom és megnéztem mi olyan különleges benne.... Semmi... kicsit megnyomogattam majd hagytam, és nem foglalkoztam vele többet. - Umm, furcsa hogy emlékszel rám... én nem hiszem, hogy láttalak... - lesütöttem a szemem. Mondjuk, ha láttam volna, akkor se emlékeznék, mert hát nem ismertük egymást.

Luhan

Nem hiszem el, hogy ez a fiú is 11 éves! Hogy lehet ilyen aranyos?
- Hát....te nem valószínű, hogy láttál... épp hörcsögöt vagy pockot, vagy nem tudom mit néztél a kirakatban - mosolyogtam rá - Végül kaptál? - kérdeztem kíváncsian. Remélem, egy házba kerülünk. Kényelmesebben érezném magam, ha rögtön lenne barátom, akivel mászkálhatok. Nevezhetem már barátomnak, nem? Mondjuk, nem rég ismerjük egymást, de én hamar barátaimnak tekintem az embereket, ha kedvelem őket.

Minseok

- Jajj igen, kaptam egy cuki, pici pockot! - a kérdésre felcsillant a szemem és elvigyorodtam. Kivettem a zsebemből az ott rejtőzködő állatkát és megmutattam Luhannak. - Még nincs neve..... nevek terén nem vagyok jó... - összeráncoltam a szemöldököm és megint elkezdtem gondolkodni. - Szerinted mi legyen a neve? - néztem Luhanra reménykedve.

Luhan

-Baoziii! Na jó, nem. Csak vicceltem, az úgyis te vagy....Hmm...lehetne, mondjuk..XIUMIN! Nekem tetszik - javasoltam izgatottan. Tényleg nagyon kis aranyos pocok volt, de nem annyira, mint a gazdája szóval ő nem lehet Baozi. Minseok elgondolkozott a néven, legalábbis úgy tűnt. Még mindig nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról.

Minseok

Hmm.... Xiumin.... furcsa név egy pocoknak... és kínai. Amivel nincs gond, csak kiejteni se tudom olyan jól mint Luhan.... még csak 11 éves vagyok, na...

- Hmm.... nem rossz, de inkább Chimchim-nek nevezem! - gondterheltből hirtelen változott az arckifejezésem boldoggá. - Remélem nem baj, hogy nem Xiumin lesz... Ha akarod, te hívhatod úgy, és akkor mindkettőnkre fog figyelni! Te megtaníthatnád kínaiul, én pedig koreaiul! - fogalmam sem volt róla hogy megtudnak-e tanulni a pockok beszélni, de abba a hitben voltam, hogy lehet hogy ő tud, hiszen egy varázsló boltban vettem.. - Majd meglátjuk!- vigyorogtam egy nagyot Luhan irányába, aki szintén mosollyal az arcán bólintott. 

Luhan

Nem tetszett neki az ötletem. Na mindegy, az új se rossz. Én azért lehet néha Xiuminnak fogom hívni. Épp teljesen felesleges dolgokról beszélgettünk, mikor bekopogtak az ajtón. Ahogy kinyitottam, egy pufók, alacsony néni állt velem szemben, egy rendesen megpakolt kocsi mellett. Hatalmasra kerekedtek a szemeim és gyorsan odahívtam Minseokot, hogy ő is megnézze. Mindketten vettünk nagyjából mindenből, utána cserélgettünk vagy csak odaadtuk egymásnak, amit nem szerettünk. Az egész út állati jó volt. Tényleg nagyon örültem, hogy máris lett egy barátom.

A vonatról leszállva megismerkedtünk Hagriddal, a vadőrrel, aki csónakokban vitt minket a hatalmas kastélyba. Csillogó szemekkel néztem a hatalmas épületet, közben Minseoknak mutattam, ha épp láttam valami nagyon érdekeset. Mikor beértünk szinte azonnal a Nagyterembe vezettek minket, hogy beosszanak a házakba. Na, itt kezdtem el még jobban izgulni. Igazából mindegy volt hová kerülök, én nem voltam olyan előítéletes, mint a többiek, hogy például azt gondoltam, hogy a Mardekárba csak gonosz emberek kerülhetnek. Úgy voltam vele, hogy ahova osztanak valószínűleg az való nekem, ott lesz a legjobb helyem. Bár örülnék, ha Minseokkal egy házba kerülnénk.

-Byun BaekHyun! - kiáltották a nevet én pedig figyeltem, ahogy egy aranyos, alacsony fiú kilép a sorból. Azt hiszem, mintha egy-két szót váltottunk volna a csónakban, de annyira nem emlékszem. Őt a Hugrabugba osztották be.

-Kim JongDae! - Nagyon vidám srácnak tűnt így elsőre, őt a Griffendélbe osztották be. Minseok is Kim, ezért JongDae után pár emberrel ő jött. Körmömet rágva vártam, hogy kimondják, hová kerül. Hugrabug! Wow. Jó sok ember lement utána mire én jöttem. Kissé szorongva felültem székre és vártam, hogy rám tegyék a süveget. Alig ért hozzá a fejemhez máris kiáltotta:

-Griffendél! - kicsit csalódottan (hogy nem Minseokhoz kerültem),de boldogan szaladtam az asztalunkhoz. JongDae szimpatikus volt, így neki rögtön be is mutatkoztam. Kiderült, hogy Chen a beceneve, jobban szereti, ha úgy szólítják. Hozzánk még idekerült egy kínai srác, Zhang Yixing, aranyos gödröcskével az arcán és Park ChanYeol, hatalmas füleivel és széles vigyorával. Minseokhoz került még egy ember, akivel váltottam már pár szót, mert kínai, Wu YiFan. A beosztásnak egész hamar vége lett és nekikezdhettünk a lakomának.

Igen, így kezdődött minden. És bár Minseok, nagyon fontos volt nekem, mint legelső barátom, mégis keveset beszéltünk az első évünk végétől kezdve. Mígnem, egy nap újra elkezdődött…csak éppenséggel azzal, hogy MinSeok minden lehetséges pillanatban belém kötött valami miatt…és nekem fogalmam sem volt, hogy miért.