4. fejezet

Minseok

Másnap hihetetlen módon nagyon vártam a Sötét Varázslatok kivédése órát. Úgy éreztem jól fog menni. Mikor Lupin professzor engem szólított, izgatottan kiálltam és elvégeztem a varázslatot. Sikerült. Jézusom, nagyon örültem. Vigyorogva mentem a helyemre. Óra után Lupin professzor még meg is dícsért és bevallotta őszintén, nem számított rá, hogy ennyi idő alatt sikerül megtanulnom rendesen. Hát magamtól nem is ment volna. Halványan elmosolyodtam és elhatároztam, hogy megköszönöm valahogy Luhannak. Bár még mindig nehezemre esik a közelébem lenni, de ezt muszáj. Nagyon sokat segített. Aznap még vívódtam, hogy menjek-ne menjek oda Luhanhoz, de végül ott tartottam, hogy Baekhyunnal már aludni készültünk és végül nem tettem semmit. Egy nagy sóhajjal bebújtam a takaró alá és jó éjszakát kívántam Baekhyunnak.

*

"Kövér vagy... Undorító, nem értem mit keresel ebben az iskolában.... El kéne tűnnöd a föld színéről..... Senki nem szeret, vedd már észre..."

A sarokba szorított kisfiúra csak úgy záporoztak a sértések. Mindenki gúnyolódott. Senki se szerette. És a sértegetők mellett ott állt az egyetlen ember akit a kisfiú a barátjának hitt és szeretett. De a másik csak állt és nézte, ahogy a kisfiú sírva elszalad messzire.

*


Zihálva ébredtem fel. Csak egy álom. Nem. Egy emlék... Miért kell ennek kísértenie? Már nem történhet meg újból. Megváltoztam.... Miután összeszedtem magam és megmostam az arcom hideg vízzel, lementem a klubhelyiségbe, ahol Baekhyunék már vártak. Kicsit elaludtam. Bár felkeltem volna előbb....

- Jól vagy Minseokkie? - kérdezte Baekhyun aggódva.

- Hmm, persze.... - ásítottam. - Csak nem aludtam valami jól. - rámosolyogtam Baekhyunra megnyugtatás képp.

- Nem baj, majd Számisztikán alszol rendesen - vigyorgott Baekhyun - Nyugi, majd vigyázok, nehogy a vén Vektor professzor észrevegyen.

Persze, valószínűleg mélyebben fog aludni mint én. Tipikus, forgattam a szemem.

- Okés, csak menjünk már reggelizni, éhes vagyok - megragadtam Baekhyun karját és egészen a nagyteremig húztam magam után. Leültünk és elkezdtünk enni. Imádom a roxforti kaját, komolyan. Mikor jött a posta, Baekhyun kapott egy csomagot, amit elmondása szerint azonnal meg kellett mutatnia Chanyeolnak szóval elrohant megkeresni csomagostul.

Végül Kris-el mentem számisztikára. Baekhyun még késett is. Sajnos tényleg elaludtam. Szerencsére nem álmodtam semmit. Az aznapi utolsó óránk bájitaltan volt. A Griffendéllel. Tehát mindenképp találkozni fogok Luhannal. Bementünk a terembe és ahogy Piton professzor is belépett, elkezdődött az óra. Luhant láttam messziről és szerintem ő is kiszúrt engem. Ha meg még nem, úgyis tudta, hogy ott vagyok. Piton professzor elmondta az óra anyagát és, hogy párban fogunk dolgozni. A táblára felírta monogrammokkal, hogy ki kivel lesz, és mondta, hogy álljunk neki rögtön, minden párosnak egy üst jut. Odamentem a táblához mert messziről nem láttam hogy kivel leszek. L.H. 6-os üst. Szuper... Odasétáltam a 6-os üsthöz. 

- Szia Luhan.. - intettem neki. A tegnap esti álmom után inkább elkerültem volna egy darabig, de hát úgy tűnik nem lehet. 


Luhan

Reggel megkaptam, hogy úgy nézek ki, mint egy 2 hónapos vízi hulla. Fogalmam sincs miért, mert egyébként egész jól aludtam. Reggelinél nem sok történt, max annyi, hogy Chen túl élénk volt, mint mindig, Yixing pedig egyszer elaludt (sajnos ezáltal belefejelt a tányérjába). Ma nem is volt sok óránk. Gyógynövénytanon meg elbóbiskoltam, szóval jó volt. 

Utolsó óránk a Hugrabuggal volt bájitaltan. Az álom azonnal kirepült a szememből, amint megláttam a táblán a nevemet, Minseoké mellett. Egy hatalmas vigyorral a 6-os üst elé léptem. Minseok tétován intett egyet, mire én összeráncoltam a szemöldököm. Tényleg nem értettem, miért ilyen távolságtartó.  

- Baozi -csúszott ki számon véletlenül a becenév. Idegesen köhintettem egyet -Mi újság? 



Minseok 

Szemeim nagyra tágultak amint Luhan kimondta a rég nem használt becenevem. Hogy lett volna használva mikor Ő volt az egyetlen aki így hívott... Hirtelen elfelejtettem mit is akartam mondani. 

- Uh, semmi... - mondtam. - kezdjünk neki, be akarom fejezni még az órán.. - közöltem és elmentem a bájital hozzávalóiért. Baozi.... de hiányoltam már hogy így hívjon.... Dehogyis Minseok, miket gondolsz? Pabo! 

Mikor visszaértem Luhan még mindig ugyanott állt és látszólag nagyon el volt veszve. Tipikus griffendéles, gőze sincs a bájitaltanhoz. Na jó, azért a ház nagy részének megy. De Luhan az akiről süt, hogy neki nem. Megálltam előtte és sóhajtottam egyet. 

- Luhan, légyszi szólj előre, ha nagyon béna vagy és elrontanád, mert akkor inkább megcsinálom egyedül - mondtam. Luhan bocsánatkérően nézett rám, amiből megértettem, hogy valószínűleg egyedül fogom csinálni - De azért a hozzávalókat adogathatod... - tettem hozzá. 

Neki láttam a bájital elkészítéséhez. Egy kicsit bonyolult volt, de azért szerencsére Luhan is segített egy kicsit. Már majdnem kész voltunk, amikor elfelejtettem hogy valamit bele kell még tenni, mielőtt átváltozna a színe és pechemre már kezdett változni, gyorsan oda szóltam Luhannak. 

- Lu-ge gyorsan add ide a... - hirtelen lefagytam. Mit mondtam? Hogy csúszhatott ki ez a számon? Nem tudtam mit tegyek Luhan is meglepődött én pedig már el is felejtettem mit kellene beleraknom az üstbe. Nagyon elpirultam és mindenhova néztem csak Luhanra nem. 

Luhan óvatosan beledobta az utolsó hozzávalót és megkeverte a löttyöt. Szerencse, hogy emlékezett mi kell bele. Az egész szituáció nagyon kínos volt számomra és nem akartam hogy rákérdezzen, de éreztem hogy akar. Hála az égnek pont jött Piton professzor, hogy leosztályozza a munkánkat. Nekem egyértelműen a legjobbat adta, de látszott, nem tetszik neki, hogy Luhannak is ugyanezt a jegyet kell adnia. Miután elment pont ki is csöngettek és táskámat felkapva már sprinteltem is volna ki a teremből, de ahogy elindultam Luhan megragadta a csuklóm, hogy ebben megakadályozzon. Nem szorított erősen, de valami fájt... bár nem a kezemben... 



Luhan

Az egész bájitaltan óra úgy volt kínos, ahogy volt. Nem tudom, miért, egyszerűen csak sötét vagyok hozzá. Hiába tudom, mit kell tenni a főzetbe, mennyit kell rajta keverni, valahogy mégis elrontom. Úgy néz ki igaz, miszerint a bájitaltanhoz érzék kell. Ami Minseoknak megvolt. Komolyan, szinte megigézve figyeltem, ahogy koncentrál, aranyos kis pofiját enyhén felfújva, homlokát összeráncolva. Viszont mikor hirtelen újra Lu-genak szólít, elakad a lélegzetem. Régen is szerettem, ha így hívott, és most még jobban hangzott tőle. Majdnem megkértem, hogy mondja ki még egyszer, de az már kínos lett volna. Ő így is túlságosan zavarba jött, szinte láttam rajta, megbánta, hogy kiejtette. Nyeltem egyet és inkább csöndben maradtam. 

Óra végén mielőtt elszaladhatott volna megragadtam a karját. 

-Minseok...-kezdtem bele, de valójában azt se tudtam mit akartam mondani. Így inkább fogtam és elhúztam, ki az udvarra. Leültettem egy fa tövébe és elé levágódtam én is. 

-Minseok...én...-kezdtem újból -tényleg nem tudom, mi az oka annak, hogy ilyen távolságtartó vagy, de én csak szeretnék a barátod lenni. Miért nem hagyod? -nyeltem egyet idegességemben. 



Minseok 

Luhan kirángatott és most egyedül voltunk. Most már nem érdekel, hogy tényleg nem emlékszik. De attól még nekem fájó emlékeket és rémálmokat hoz mikor vele vagyok. És ő mit sem tud erről. 

- Tudod Luhan, nem az a gond, hogy nem hagyom. Csak nem akarom hagyni - mondtam kifejezéstelen arccal - Mert csak megint ugyanaz lenne a vége mint legutóbb - lehajtottam a fejem - És nem, nem fogom elmondani, hogy mi volt, akkor se ha nem emlékszel. Teljesen érthető, hogy elfelejtetted hiszen régen volt. De az én esetemben a felejtés nem lehetséges opció - kis szünetet hagytam, rosszul esett látni Luhan arcán a kétségbeesést és zavarodottságot - Lehetek egy ismerős, majdnem barát esetleg, de soha nem lehetünk ugyanúgy mint régen. 

Azt elhallgattam, hogy ez nem igaz, és, hogy mennyire szeretnék újra a közelébe lenni, ugyanakkor nem is, mert rosszul esik, de ezt senki nem értheti meg. Hiányzik Luhan. Tényleg. Mindig is hiányzott 

- Megpróbálok kedvesebb lenni rendben? - ránéztem könnyes szemekkel és halványan elmosolyodtam, majd gyorsan visszasiettem a Hugrabug klubhelyiségbe. Luhant annyira ledöbbenthettem a kis beszédemmel, hogy nem is próbált megállítani. A klubhelyiségben levetettem magam az üres kanapéra. Nem volt bent senki, hisz még nem értek ide. Szemeim már tiszta vörösek voltak a visszatartott sírástól, de nem engedtem ki. 

Hirtelen Baekhyun rohant be a klubhelyiségbe. Odajött hozzám és aggódva a szemembe nézett. 

- Mi történt Minseokkie? Megverjem Luhant? - kérdezte. Ennyire nyilvánvaló, hogy csak miatta lehet bajom? Haha. 

- Dehogy Baek, a megverés nem szükséges - nevetgéltem halkan - Csak szomorú vagyok amiért egyátalán nem emlékszik, ennyi az egész.. - rá mosolyogtam Baekhyunra. 

- Okés akkor most menj el pihenni a hálótermekbe. Mindjárt jövök - mondta és komoly tekintettel, ami nagyon ritka nála, kisietett a klubhelyiségből. Elfáradtam meg semmihez nem volt kedvem, szóval tényleg elmentem pihenni. 


Luhan 

Már egy ideje a klubhelyiségben lazultunk Yixingel. Semmihez nem volt erőnk (ugyan én nem tudom, miben fáradhattunk el). Kicsit már kezdett késő lenni és Xing úgy döntött lefekszik aludni. Úgy egy óra múlva én is épp mentem volna, de abban a pillanatban kinyílt a festmény és Baekhyun lépett be a helyiségbe. Na ezen leesett az állam. Mégis mit keres itt ilyenkor? 

-Luhan -nézett rám végtelen komolysággal. Na ilyennek még nem láttam. 

-Baekhyun, hát te meg mit csinálsz itt? 

-Kérni szeretnék valamit. Kérlek, erőltesd meg magad. Borzasztóan elkeserít Minseokkiet ilyen szomorúnak látni. Hogy a tökömbe nem emlékszel. 

-De hát mit vétettem ellene? 

-Mikor a legnagyobb szüksége volt rá, te nem voltál a barátja. Ennyi épp elég volt akkor. 

Hatalmasra kerekedtek a szemeim. Mire gondolhat? Csak nem....?

3.fejezet

Luhan

Azon a napon, mikor Minseok otthagyott Legendás lények gondozásán elhatároztam, hogy bármit meg teszek annak érdekében, hogy rájöjjek miért mondta azt, amit. Fogalmam sem volt, hogyan fogom kivitelezni a tervem, de úgy éreztem valamit elrontottam és helyre akartam hozni. Már vagy egy hét eltelt, az az óra óta és én minden adandó alkalommal megpróbáltam közelebb kerülni Minseokhoz... Mármint az első célom az volt, hogy normálisan el tudjunk beszélgetni, mint régen. Igazából ez egész lehetségesnek tűnt, mert Baekhyun egyre többet lógott velünk így, hogy most már Chanyeollal és Chennel IS jóban van. Ettől függetlenül szerintem engem még mindig nem kedvel, de általában odahozza hozzánk Minseokot is.
Épp Hagrid kunyhója felé sétáltam, mert segítség kellett egy esszémhez, amiben a sárkányokról akartam írni. Gondoltam ő otthon van a témában. Viszont útközben megláttam nem sokkal a kunyhó mellett, a Tiltott Rengeteg szélénél ülni egy alakot. Kicsit jobban megfigyeltem, és hát persze, hogy ki volt? Minseok. Gyorsan megfeledkezve a sárkányokról irányt változtattam és felé indultam. Mikor már egész közel voltam, észrevehette, hogy ott vagyok, mert felemelte tekintetét a könyvéből. Egy darabig csak figyeltem mosolyogva, míg végül meg kérdezte, hogy akartam-e valamit.

- Um...csak megláttalak és gondoltam köszönök! Egyébként mit olvasol? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.

Minseok

Nagy örömömre vagy bánatomra nem is tudom, egyre többet láttam Luhant. És valamilyen oknál fogva Baekhyun volt a hibás. Itt mondogatja, hogy mennyire nem bírja, meg nem akarja hogy beszéljek vele, erre fel ő csak azt nézi, neki milyen jó, hogy most már oda mer menni Chanyeolékhoz mert tök jóban van Chennel is.... Na szép.... és még engem is elrángat.
Annyira nem beszéltünk Luhannal mikor egy társaságban voltunk, de éreztem, hogy valami változni fog. És nem tudom, hogy ez jó-e vagy nem.

Egyik nap kiültem tanulni Hagrid kunyhójától nem messze a szabadba, mert ott sokkal nyugisabb minden. Mindig is voltak gondjaim a sötét varázslatok kivédésével, általában baromi sokat kellett tanulnom, hogy sikerüljön akár csak egy varázslat is. Nem értem miért nincs ennyire érzékem hozzá.

Elmerültem a tanulásban és egyszer csak valaki közeledésére figyeltem fel. Luhan volt az. Megvártam, míg odaér hozzám és elmondja, amit akar. De ez nem történt meg, mert csak aranyosan mosolygott rám. Miután megkérdeztem mit szeretne végre megszólalt.

- Igazából tanulok, nem olvasok.... - motyogtam halkan. Jelenleg nem tudtam eldönteni, hogy van-e kedvem Luhanhoz vagy nincs.

Luhan

- Mit tanulsz? Esetleg kell segítség? - kérdeztem csillogó szemekkel, mert úgy éreztem végre találtam valamit, amivel kicsit javíthatok a helyzetünkön. Fejjel lefelé nem láttam, mit tanul, de nagyon remélem, hogy nem gyógynövénytant vagy ilyenek, abból nem vagyok jó. Ahogy így figyeltem Minseok-ot, észrevettem, hogy nagyon vékony. Emlékszem mikor megismerkedtünk még kis pufók volt, azért is neveztem Baozinak. Vajon nem rég fogyott le hirtelen, vagy ez hosszabb folyamat volt, csak én nem voltam ott, hogy lássam?

Minseok

- Umm.... sötét varázslatok kivédését.... - kicsit zavarba jöttem, mert féltem, hogy Luhan kinevet, ha megtudja, hogy az nem megy nekem. Végtére is nem ez lenne az első, hogy valaki nevet rajtam...
Lehet, hogy kicsit sokáig tartott válaszolnom, de végig azon gondolkoztam, hogy mit feleljek... A segítség jól jönne, de nem merek Luhanhoz megint közelebb kerülni...

- Ha esetleg tudsz segíteni, az jól jönne... - ismételten motyogtam, mivel akaratom ellenére is ez a mondat jött ki, ezzel egyre jobban ellentmondva az eddigi viselkedésemnek Luhan felé... Ajj már nem hiszem el. Térj magadhoz ember, döntsd el, mit akarsz...

Luhan
Ahogy kimondta, nem tehettem róla, de egyből az jutott eszembe, hogy semmit sem változott 5 év alatt. Pont ugyanolyan félénken nézett rám, mint mikor kinyitottam neki az ajtót. És bár sokat fogyott és az arca is beesettebbnek tűnt, újból arra gondoltam, hogy megnyomkodnám baozis pofiját. De inkább visszatartottam ezt a furcsa kényszerem és leültem mellé a fűbe.

- Mi az, ami nem megy?

 Minseok

Rövid gondolkozás után megpróbáltam elmagyarázni Luhannak amit nem értek és nem megy. Igazából nem értem minek volt nálam a könyvem, és minek abból próbáltam tanulni, mikor Luhan elmondása szerint a tankönyv nem segít semmit. Legalábbis a sötét varázslatok kivédésében nem. Azt érezni kell. Ahogy Luhan elkezdte magyarázni az egészet, láttam rajta, hogy nagyon élvezi, és csodák csodájára sokkal egyszerűbben magyarázta el, mint Lupin professzor. Pedig ő jó tanár.

A végére nagyon örültem, hogy sikerült megtanulnom és hálát adtam az égnek, hogy hagytam Luhant segíteni.
Gondoltam miután befejeztük majd elmegy, és minden visszatér a rendes kerékvágásba. De Luhan nem szándékozott mozdulni mellőlem, ugyanakkor meg se szólalt. Csendben ültünk és én persze megint elkezdtem gondolkodni... Most komolyan, nekem nem hiányoznak a rossz gondolatok mikor Luhan a közelemben van, de mindig jönnek... Csak egyszer végre elmúlnának, nagyon örülnék neki. Ráadásul most pont kezdtem élvezni Luhan társaságát így a csöndben. Csak mindig befeketítik az emlékek... Igazából csak arra emlékszem tisztán, hogy akkoriban nagyon fájt minden és nem tudtam mit csinálni... Na hát, a depresszív gondolatokkal együtt jár az is hogy én lelépek, minél messzebbre.
Felálltam és leporoltam a talárom.

- Én most szerintem megyek, köszi hogy segítettél... - megengedtem magamnak egy apró mosolyt Luhan felé, de már azonnal siettem is el onnan, vissza a klubhelyiségbe. Baekhyun nem volt ott, szóval úgy döntöttem elmegyek aludni. Vacsorázni már nem volt kedvem lemenni.

Luhan

Elég jó érzés volt, hogy Minseok általam értette meg az épp aktuális anyagot SVK-ból. Direkt ott maradtam vele miután végeztünk, bár ő nem sokkal később távozott...Viszont jó jel, hogy rám mosolygott. Már pár éve csak a hűvös pillantásokat kaptam, szóval ez így most jól esett. Egy tíz perccel távozása után én is úgy döntöttem, hogy bemegyek, mert egyébként is vacsoraidő volt már. A Nagyteremben leültem Xing és Chen közé az asztalunkhoz.

- Chanyeol hol van? - kérdeztem miközben benyomtam egy hatalmas falat csirkét.

- Szerintem előkészül a kviddics szezonra. Ebben az évben valamiért csak most kezdődnek majd a meccsek, szerintem jövő héttől lesznek edzéseitek is...de lehet már most hétvégén is - válaszolt Yixing csámcsogva.

- Hm - bólintottam. Chanyeol a Griffendél kviddics csapatának a kapitánya. Ő az őrző is egyben, én pedig fogó vagyok.
Hamar végeztünk a vacsorával és már csak mikor kifelé mentünk esett le, hogy nem láttam Minseokot vacsorázni. Furcsa...

Az ágyamban feküdtem, mikor gondolataim Minseokra terelődtek...megint. Nem tudom, mióta újból látom néha, és beszélünk is szinte folyton ő jár a fejemben. Nem tudom megérteni mi történhetett...hiszen szinte egy teljes évig elválaszthatatlanok voltunk (már amennyit sikerült találkoznunk így, hogy különböző házakba kerültünk).

*visszaemlékezés/első évben*

Izgatottan szaladtam a Hugrabug klubhelyisége felé. Bimba professzor a legutóbbi órán azt mondta, hogy a következőre hozhatunk egy partnert, aki segít, de csak olyat, akivel nincs közös óránk és jó barátunk. Mintha valami olyasmit mondott volna, hogy szórakoztatóbb úgy a feladat, amit csinálni akar, ha mindenkivel egy nagyon jó barát van. Ahogy odaértem bemondtam a jelszót (Minseok mindig elmondta, hogy be tudjak menni, ha nagyon keresem őt), és gyorsan beszaladtam. Ahogy sejtettem Minseok a kandallónál ült egyedül.

-Hé, Baozi! A délutáni gyógynövénytanomra jönnöd kell velem, vihetünk partnert és tudom, hogy amúgy is szereted a tárgyat!

- Lu-ge szia! Nem igazán adsz választási lehetőséget - röhögte el magát - persze hogy megyek.

A délutáni órák kezdetéig ott maradtam nála, majd jött velem az órára. Kiderült, hogy mandragórát fogunk átültetni...

-Minseok...mi az a mandragóra? - suttogtam oda barátomnak, mert semmiképp sem akartam magam leégetni az osztály előtt azzal, hogy megkérdezem a tanárt.

- Egy növény, egyértelműen - nevetett fel Minseok, de nem gúnyosan, amiért nem tudtam, inkább csak olyan aranyosan - Mandragórás Gyógysziruphoz használják a legtöbbet, úgy olvastam - itt le is zárta a témát és figyelt tovább a tanárra. Én pedig már meg se akartam említeni, hogy mi a jézuskámra jó az a szirup. Még csak elsős voltam, na.

Hát alapvetően ez az "izé", ami mandragóra néven fut, egy borzalmasan idegesítő hangon visító, elviselhetetlen "lény". Képtelen voltam megérteni, hogy miért lenne ez a feladat jobb barátokkal. Ez így is úgy is borzasztó...de azért jó volt Minseokkal egy órán lenni, mindig csak a Mardekárral voltunk.

*emlék vége*

Elmosolyodtam miközben az oldalamra fordultam. Egészen hasonlít a mostani helyzethez ez az apró emlékem. Csak most már véglegesen együtt leszünk pár órán. Elhatároztam, hogy újra közel kerülök Minseokhoz és így egy bizakodó mosollyal az arcomon aludtam el.

2.fejezet

5 év múlva

Minseok

Egy jóleső forró fürdőzés után kiléptem a prefektusok fürdőjéből, és elindultam visszafele a Hugrabug klubhelyiségébe. Már késő volt, régen lement a nap, és ha valaki kinézett az ablakon csak a Tiltott Rengeteg végtelen, sötét és hátborzongató fasorait látta. A folyosók kihaltak voltak, ilyen időben tilos volt mászkálni. Maximum a prefektusoknak szabadott kimozdulnia. Mondjuk fürdeni meg ilyenek. Amit én is csináltam. Még volt hátra két kanyar és egy folyosó a klubhelyiségig, mikor hirtelen valaki nekem jött.

- Áucs.... - a fiú a kezét dörzsölte fájdalmában. Sötét volt szóval annyira nem láttam, de azért a legjobb barátomat felismerem hang alapján.

- Hallod, te mit keresel itt Baek? Rég a klubhelyiségbe kéne lenned - vontam fel mosolyogva a szemöldököm.

- Huhh, még jó hogy nem valaki másnak mentem neki... csak Chanyeollal kicsit tovább néztünk animét, mint kellett volna... - nevette el magát Baekhyun. - Légyszi, ugye nem fogod senkinek elmondani, hogy megszegtem a házirendet, ugye Minseokkie?

- Milyen lenne már, ha beárulnálak? Az mindenkinek rossz lenne.... Mármint a hugrabugosoknak. Gyorsan menjünk vissza. - halkan elnevettem magam és Baekhyunt magam után húzva elindultam.

Körülbelül öt perc telt el mikor Baekhyun hirtelen megállt. Én is hallottam valamit. Két lépést hátráltunk full egyszerre, és kidugtuk a fejünk a folyosóra, hogy körül nézzünk. Nem messze tőlünk két, sziluett alapján velünk egy idős fiú beszélgetett suttogva. Az egyiket rögtön felismertem. Hogy én mennyiszer futottam vele össze, tiltottabbnál tiltottabb helyeken.....Kim JongDae… biztos megint valami rosszat tervez. Jézusom, olyan mintha egy 70 éves öregember lennék...

- Menjünk levonni pontokat Baek? - forgattam a szemem. Nem nagyon volt kedvem hozzá...

- Igeen! Mindig is ki akartam próbálni milyen prefektusnak lenni! - Baekhyun tök izgatott lett. Hát akkor lássunk neki. Elindultunk feléjük.

Luhan

Istenem, kellett nekem tartozni Chennek...sose jársz jól, ha Chennek tartozol. Most is vele kellett jönnöm valami hülyeséget csinálni, mert egyedül (szerinte) nem vicces. Állandóan valami baromságon töri a fejét. Jelenleg, mintha azt mondta volna, hogy valamelyik magasabb ablakból le akar dobni egy kis "tűzijátékot" Hagrid tökágyására. Sajnos nem volt más választásom, mint segíteni neki. Épp egy folyosó közepén magyarázta tervét, mikor lépteket hallottunk. Chen elkerekedett szemekkel fordult felém.

-Jézusom..Luhaaaan - suttogta kétségbeesett fejjel - Ha ez most egy tanár engem ki is rúghatnak!

-Akkor miért akartál kijönni, idióta! - sziszegtem miközben adtam neki egy taslit. Hirtelen, úgy két méterre tőlünk fény gyúlt egy pálcából, és két körülbelül velünk egyidős fiút pillantottunk meg. Az egyiket rögtön felismertem...rég nem beszéltünk már normálisan, de ettől függetlenül tudom ki ő.

-Minseok! Szia..

Minseok

Ohh.... szuper... lehet, hogy inkább hagynom kellett volna őket békén..
Baekhyun furán nézett rám, biztos kíváncsi volt honnan ismerem ezt a srácot. Később tutira megkérdezi..

- Mit csináltok itt? Ugye tudjátok, hogy most pontot fogok levonni a Griffendéltől? - kérdeztem irritált hangon, Nem akartam az Ő arcába nézni. Csak rossz emlékeket hoz fel, amiknek semmi keresni valójuk a fejemben.

- Umm, úgy van! Most pontokat fogunk levonni! - helyeselt Baekhyun, koncentrálva arra, hogy ne röhögje el magát. Látszott, hogy túl van pörögve, mondjuk nem egészen értem, hogy mitől.

- Nyugi már Baekhyun.. - suttogtam és oldalba böktem. Bevallom azért majdnem elnevettem magam.

Luhan

-Luhan....most pontokat akarnak levonni tőlünk.. - suttogta a fülembe Chen.

-Hallottam én is, idióta... - mondtam hangosabban - Hajrá, beszéld ki magad, nekem ehhez most semmi kedvem.. - Chennek szántam a mondandómat, mégis közben végig Minseokot figyeltem. Úgy kerülte a tekintetemet, ahogy csak tudta. Oké, tudom én is, hogy régen nem beszélgettünk, vagy egyáltalán találkoztunk azon kívül, hogy láttuk egymást a folyosókon, de attól még igazán rám nézhetne.

-Öhm...szóval az úgy volt...hogy...nagyon kellett...pisilnem... - nyögte ki Chen én meg halkan felhorkantottam. Idióta, a klubhelyiségben is van mosdó.

-Ez fura...most jövök tőletek és asszem elmentem wc-re.. - gondolkozott Baekhyun (legalábbis Minseok így hívta az előbb).

-Őő.. foglalt volt és én már nem bírtam! - folytatta barátom, én meg már nem bírtam tovább, hangtalanul röhögtem bele a tenyerembe.

-Hm...és akkor ő mit csinál itt? - bökött felém a srác. Gyorsan Minseokra pillantottam, aki - bár még mindig nem nézett rám - már majdnem megmosolyogta barátja túlbuzgóságát. Tényleg...egyáltalán melyikük a prefektus? Minseokot tartom valószínűbbnek.

-Elkísért, mert...erős pánikrohamom van, ha sötétben mászkálok.

-Erre találták ki a "lumos"t...

-De...attól még...szóval...a lényeg, hogy elkísért, mert megkértem, oké?

-Te, Minseok...szimpi ez a gyerek, tőle ne vonjunk le. Amúgy hogy hívnak?

-Chen, szolgálatodra - hajolt meg poénból és már nyoma se volt arcán az előbbi kétségbeesésnek, egy hatalmas vigyor vette át a helyét.

- Ayyoo - erre már csak forgattam a szemeim. Most komolyan itt összehaverkodtak és minden jó? Akkor mehetünk is. Megragadtam Chen karját és elkezdtem magam után húzni.

- Rendben, akkor most, hogy ezt megbeszéltük, ideje menni aludni! Jó éjt mindenkinek! - intettem hátra egyet.

Minseok

- Jól van, menjetek csak... - kiáltottam halkan utánuk. - De Luhan - folytattam - miattad mínusz 5 pont a Griffendéltől.

Erre mindketten megtorpantak és Luhan hátranézett. Arcán egyértelműen látszott, hogy összezavarodott.

- Mégis miért? - szólt vissza.

- Ha jól emlékszem te nem igazán magyaráztad meg, hogy mit csinálsz itt. Ha elhitted, elég, ha Chen azt mondja, hogy elkísérted akkor tévedtél - mosolyogtam rá önelégülten – Jó éjt...- ezzel megfordultam és elindultam a klubhelyiség felé. Baekhyun kicsit elbambult, de utána szaladt gyorsan utánam.

- Minseok mi volt ez? Ki ez? Honnan ismered? Hallottam már a nevét.... Mi bajod van vele? Látszott rajtad hogy nagyon nem bírod a képét.. mi csinált? - csak úgy záporoztak rám a kérdések Baekhyuntól. Sóhajtottam egyet. Úgy se fog addig békén hagyni, ameddig el nem mondom neki, mi van.

- Ha beértünk a klubhelyiségbe elmondom jó? - mosolyogtam rá. Ő bólintott és elkezdett szaladni, hogy minél gyorsabban visszaérjen. Ilyenkor azért látszik, hogy én vagyok az idősebb.

Bent leültünk a kandalló előtti kanapéra. Már senki nem volt fent, mindenki elment a szobákba aludni.

- Ez egy kicsit hosszabb történet, de elmesélem..... - kezdtem el mondani Baekhyunnak. A régi emlék mély sebeket szakított fel bennem, de szerencsére Baekhyun ott volt, hogy megvigasztaljon. Onnantól kezdve azt vettem észre, hogy úgy kezel, mint egy kisbabát. Pff, pedig nem is vagyok az.... Nem kell ennyire félteni, már megtudom védeni magam, még ha akkor nem is tudtam...

Luhan

Sikeresen visszaértünk a klubhelyiségbe, tanárral való találkozás nélkül. Chen csak röhögött rajtam, hogy miattam levontak 5 pontot ő meg megúszta. Ráhagytam és bementem a hálóba lefeküdni. Mi baja lehet Minseoknak? Utoljára elsőben beszélgettem vele...bár arra már nem emlékszem annyira...
Az ágyam Xingé mellett volt, aki már nagyban húzta a lóbőrt. Leültem az ágyamra, lehúztam a zoknim és rádobtam az arcára. Kicsit felhúzta az orrát, de aludt tovább. Vigyorogva átöltöztem a pizsamámba és lefeküdtem aludni.

Másnap arra keltem, hogy valaki teli torokból üvölt a fülembe..

-KELJ MÁR FEL, ÉHES VAGYOK. MENJÜNK ENNI - rángatta a takarómat Yixing (a legjobb barátom, igen ilyenkor mindig megkérdőjelezem miért).

- Jól van....ne kiabálj már - motyogtam és megpróbáltam átfordulni a másik oldalamra, de esélytelen volt. Egyik pillanatról a másikra már a földön voltam és épp az egyenruhámat kaptam az arcomba.

-Öltözz, lent megvárlak - mosolygott Yixing és rám csukta az ajtót. Erőszakos...

Öt percen belül csatlakoztam hozzá a Kövér Dáma előtt. Összeszedte még Chanyeolt, Kait és Chent. Szóval a mi kis "csapatunkat". Így együtt mentünk le reggelizni. A Nagyterem ajtaja előtt hirtelen valami (vagy inkább valaki) hátulról nekiütközött Chanyeolnak. Oh, remek ez az a srác...igen, Baekhyun tegnapról.

-'Reggelt Yeol! - vigyorgott, de rögtön megpillantott engem is, mire eltorzult az arca. Most miért néz rám így? Komolyan nem vágom, mi bajuk van a hugrabugosoknak... Innentől kezdve nem is szólalt meg többet, csak felszegte a fejét és miközben elvonult szépen nekem jött...

- Haver, mit csináltál vele, hogy ennyire nem bírja a fejed? - kérdezte Chanyeol visszafojtott röhögéssel, én meg csak sóhajtottam..

- Fogalmam sincs, de úgy néz ki valami szörnyű dolgot tettem a Hugrabugosokkal...mindegyik utál - vontam vállat, majd mindannyian bementünk, hogy reggelizzünk egy jót. Reggeli közben egyszer véletlenül szemeim megtalálták Minseokot. Egy darabig figyeltem, aztán hirtelen megérezhette, hogy valaki bámulja, mert felnézett egyenesen a szemembe. Mintha egy pillanatra csalódottságot láttam volna a tekintetében, de azonnal el is tűnt és visszafordult a tányérjához.

-Luuuuhaan, ember, már vagy 10 perce hozzád beszélek, nem hallasz? - lengette meg előttem karját Xing.

- Nem figyeltem, bocsi - ahogy ránéztem el kellett röhögnöm magam, mert épp két pálcika lógott az orrából és egy ostya volt a homlokára rögzítve.

- Csak arról beszéltem, hogy Chen unikornist csinált belőlem, de látom, te nem értékeled.

- Unikornis....akkor mi az istent keresnek azok a pálcikák az orrodban? - néztem rá összezavarodott fejjel, de ő csak legyintett és visszafordult Chenhez. Na igen, a barátaim...

Minseok

Másnap reggel korábban lementem reggelizni, mint Baekhyun. Ő mindig elaludt, szóval jelenleg épp Yifannal, jobban ismert becenevén Kris-szel eszegettem csendben. Kicsit még feldúlt voltam a tegnap történtektől, és ha jobban belegondolok megértem, hogy Baekhyun miért nem tudott felkelni időben. Tegnap este sokáig beszélgettünk mikor elmondtam neki mindent...

Pár perc múlva meg is érkezett egy teljesen kiakadt Baekhyun és lehuppant mellém.

- Ó, hogy az a kis... már csak a feje látványa is képes felidegesíteni! Még Yeoltól se köszöntem el és el is felejtettem elmondani neki, amit akartam pedig tudod, hogy ilyen még sose fordult elő... - csak úgy áradt belőle a düh. Jézusom, lehet, hogy inkább nem kellett volna semmit mondanom neki. Szegény tiszta ideg lett tőle.

- Jézus Baekhyun, nyugi, én se foglalkozom vele, neked se kéne oké? Ugyanúgy beszélhetsz Chanyeollal mint eddig, ne vedd figyelembe... - összenyomtam az arcát két tenyeremmel. - Kérem vissza a legjobb barátomat, te nem ő vagy. - mondtam duzzogva és megnyomogattam az arcát.

- Nah, hafgysd abvba visszhvathértem. - nyögte ki összeszorított pofikkal.

Első óránk sötét varázslatok kivédése volt, viszont nem emlékeztem pontosan az órarendünkre, szóval megkérdeztem Krist:

- Milyen óra a következő?

- Legendás lények gondozása. Asszem valami olyasmit mondtak, hogy egyenlőre ideiglenes órarend van valami miatt, amire nem emlékszem, szóval más házzal leszünk, nem a Hollóháttal mint eddig. A Griffendéllel. - vigyorodott el a végére Kris és lepacsizott Baekhyunnal aki majd kiugrott a bőréből. Valamiért nagyon nem bírta a Hollóhátasokat, plusz a Griffendélbe ott van Chanyeol. Kris meg feltételezem azért örült ennyire, mert az egyik jó haverja neki is a Griffendélben van, ha jól emlékszem. Szintén kínai. És talán Luhannal jóban van? Nem is tudom már...

- Ez most ugye nem komoly? - kérdeztem. Áh, tuti hogy komoly... miért pont most kell egyre többet látnom? Eddig valahogy sikerült teljesen elkerülnünk egymást, akkor most ez miért kell? Remélem nem akar majd kommunikálni velem...

- Gyere Minseokkie, menjünk, ha kell, leütöm neked oké? - vigyorgott rám Baekhyun. - Már csak 10 perc van becsöngőig, addigra ki is kell érnünk.

Mikor kimentünk és becsöngettek, Hagrid elkezdte mondani nekünk, hogy miért is van ez az egész.

- Az iskola vezetősége kis változtatásokat akar, hogy a diákok jobban ismerjék egymást ezért azokat a házakat egybe rakták az órákra akik alig találkoznak a másikkal. Mint például ugye ti, a Griffendél és a Hugrabug. Mindenki érti? Próbáljatok meg kijönni egymással. - sóhajtott Hagrid. Szerintem már túl van ezen a beszéden a Mardekárosokkal meg a Hollóhátasakkal. Lehet, hogy nem úgy sült el, ahogy tervezte.
Baekhyun, ahogy Hagrid befejezte odaszökdelt Chanyeolhoz és játékból lehapkidózta, Chanyeol pedig úgy csinált, mint akit tényleg megütöttek. Azt hiszem velük nem lesz baj. Yifan felé fordultam, de ő már éppen Luhanék felé araszolt, szépen lassan. Próbált feltűnésmentes lenni. Mintha ez a 190 centijével lehetséges lenne. Elnevettem magam, de aztán leesett, hogy mindketten itt hagytak egyedül. De jó, ennyit arról, hogy Baek leüti nekem Luhant ha kell. Visszanéztem Baekhyunékra, aztán mosolyogva elkaptam a fejem. És amekkora szerencsém van persze hogy pont Luhan irányába. Sóhajtottam. Mi lesz itt...

Luhan

Kiderült, hogy órarendváltozás volt és vagy három órán a hugrabugosokkal leszünk. Ezek ki fognak engem nyírni, tök ok nélkül. Sóhajtottam egyet, és hagytam, hogy Yixing magával rángasson a következő óránkra, ami már rögtön a Hugrabuggal volt, Legendás lények gondozása. Ahogy ott álldogáltunk és vártuk, hogy Hagrid adjon valami feladatot, hirtelen odajött hozzánk Yifan (én annyira nem ismerem, de Xingel jóban vannak) és elkezdtünk beszélgetni így hárman. Mondjuk elég hamar kiestem a témából, szóval inkább elkezdtem nézelődni. Chan és Chen a tökágyásnál álldogáltak Baekhyun társaságában. Messziről nézve még mindig azt gondolom, hogy aranyosnak tűnik, de amit eddig leművelt velem bizonyítja, hogy gonosz kis törpe. Viszont így hirtelen beugrott, hogy mindig ő van Minseokkal...akkor Minseok most hol lehet? Elkezdtem keresni a tekintetemmel, és szinte azonnal meg is találtam. Egyedül volt, és nem tudom, hogyan (ilyenek csak a filmekben történnek), de ő is pont ugyanakkor nézett felénk. Úgy éreztem, ez egy jó alkalom arra, hogy beszéljek vele. Bár a kis mitugrász haverjától még tartottam. Lassan elindultam felé, mosolyogva, mert tényleg nem tudom, miért viselkedik velem így...

-Szia...mi a helyzet? - néztem rá kedvesen, ő meg minta kicsit meglepődött volna lépett egyet hátrafelé.

Minseok

Miközben épp elmerültem magányomban, Baekhyunnak és Kris-nek köszönhetően, hirtelen láttam, ahogy Luhan elindul felém. Jaj ne, ez nem jó... miért csinál úgy mint ha semmit nem csinált volna? Ettől csak én leszek ideges. Köszönt. És rám mosolygott. Kedvesen. Mi az isten.

- Őő semmi? - kérdeztem nem túl kedvesen. Nem szerettem bunkó lenni, de Luhannal valahogy automatikusan az voltam. Mondjuk nem csoda... Dah, újabb rossz emlékek...

Láttam az arcán, hogy kicsit elcsodálkozott és rosszul esett neki ahogy 'üdvözöltem', de összeszedte magát és elkezdett beszélni hozzám, kérdéseket feltenni.

Azzal kezdte a mondandóját, hogy nagyon rég beszéltünk és hogy ez milyen fura. Vajon tényleg ennyire nem emlékszik...? Meg, hogy most se tudja, hogy történt, hogy elkezdtünk újra.... Ha tudná, hogy én mennyire nem akartam... mármint szerettem volna, de mindig ott lebegett a szemem előtt az a csalódás és megbántottság, amit akkor éreztem... Önmagához híven nagyon nem várt választ az ilyesmikre, szóval csak folytatta tovább. A végén már odajutott, hogy azt kezdte el kérdezgetni, hogy Baekhyun miért utálja ennyire és hogy nem fura-e. Ha mondtam volna, hogy pont azért, amiért én, kíváncsi lettem volna mit reagál...

Azt is kérdezte, hogy miért barátkozom Baekkel. Na hát erre már kicsit ideges lettem. Mi joga van ezt kérdezni? Ő simán cserben hagyott és elfordult tőlem, mi köze ahhoz, hogy kivel barátkozom? Pláne, hogy Baekhyun volt az első, aki úgy igazából a barátom akart lenni...

- Talán mert ő volt az egyetlen, aki vette a fáradtságot, hogy igazából a barátom legyen - mondtam kicsit szomorúan és dühösen. Szomorúan, mert nekem vissza kellett emlékeznem arra, amire nem akartam, és dühösen, mert Luhan egyáltalán nem is emlékszik. Most már látom, hogy őszintén nem tudja, mi történik és ez az, ami még rosszabbá teszi az egészet. Én évet óta csak egy őszinte bocsánatkérést szeretnék... de úgy tűnik, arra várhatok.

Nem is vártam meg hogy reagáljon, inkább elindultam Baekhyunék felé. Oh a fenébe, Baek is pont erre tart. És nagyon nem szépen néz Luhanra. Félúton találkoztunk és a megállítottam, nehogy esetleg tovább menjen Luhanhoz.

- Baekhyun! - mondtam, és inkább elhúztam onnan minél messzebbre. Beálltunk oda ahol a hugrabugosok nagy része gyülekezett, Hagridra várva.

- Yah, miért jöttünk el onnan, be akartam húzni neki egyet! - duzzogott Baekhyun.

- Nem is tudod miről beszéltünk. - mondtam nagyokat pislogva.

- Nem baj, de láttam, hogy a feje egy kis átalakításra szorul.... - motyogta Baekhyun. Ah, ilyenkor elgondolkozom hány éves is igazából. Az erőszak nem old meg semmit, pláne nem akkor, ha az illető nem is emlékszik mit csinált. Elnevettem magam.

- Baek, hagyd békén, nem tett ellened semmit. - mondtam nevetve.

- De hát ellened igen!

- Technikailag nem tett ellenem se semmit. - mosolyogtam szomorúan. - de mellettem se.

- Jó oké, ha ennyire akarod, akkor békén hagyom... de megkérhetem Chanyeolt, hogy üsse meg? Nem gyanakodna semmire... - Baekhyunnak megcsillant a szeme és elkezdett járni az agya. Innen hallottam, ahogy dolgoznak a fogaskerekek.

- Jézus Baekhyun, inkább hagyjad. - röhögtem el magam megint.

Pont ekkor visszatért Hagrid és hozott orrontó furkászokat. Elég biztos vagyok benne, hogy ezekkel már foglalkoztunk kb. két éve vagy valami ilyesmi. Mielőtt megkérdezhettem volna, Hagrid el is kezdett beszélni.

- Szóva’, mivel ez az első közös órátok így együtt, úgy gondoltam lazára veszem és nem fogunk semmi újat csiná’ni. Az orrontó furkászokkal már találkoztatok, tanultunk róla, és remélhetőleg mindenki tudja, hogy ezek a kis aranyosak imádják a fényes dolgokat.. Ezen az órán, má’ amennyi maradt belőle, - bocsi a késésé’ - azt a játékot fogjuk játszani, hogy elástam 100 leprikón aranyat és mindenki kap egy furkászt. Akinek a furkásza előbb megtalálja az aranyat, az kap valami jutalmat. Kezdhetitek, és vigyázzatok a fényes dolgaitokra! - nevetett mély, öblös hangján Hagrid.

Neki is látott mindenki, és ahogy körül néztem láttam, hogy Chanyeol már a földön fetrengett és próbálta leszedni magáról a furkászát, akinek a nyakláncára fájt a foga. Baekhyun, Chen, meg egy másik griffendéles, azt hiszem Jongin, már szaladtak is, hogy segítsenek leszedni róla. Elnevettem magam. A többieknek egész jól ment. Bár Kris még csak meg se próbált ásatni a furkászával. Mindketten leültek a fűbe és bámulták a többieket, miközben Kris néha megsimogatta. A fiú akivel Kris jóban van, Yixing (most már eszembe jutott) épp arra próbálta rávenni a sajátját, hogy mozduljon már meg. Szerintem aludt. Luhan mellette állt és nevetett rajta miközben az ő furkásza már mélyen lent ásott a föld alatt.
Lepillantottam az enyémre, aki szép komótosan ásott. Tuti nem fogok nyerni, de nem is baj. Leültem a gödröm mellé és vártam, hogy vége legyen az órának.

1. fejezet

Minseok

Hirtelen nem tudtam mi van. Hatalmasakat pislogtam az előttem álló fiúra, aki éppen valami fura néven hívott. Ismerem? Tuti nem....
Pár perce még azon voltam, hogy minél hamarabb egy üres kabinba érjek, mert már annyian nevettek rajtam mikor benyitottam néhányba, hogy tényleg azt kívántam, hogy találjak már egy ürest... És sajnos ez volt az utolsó reményem. De hát ez se üres, ha csak nem képzelődök. Még több pislogás, de még mindig itt van ez a srác.

- Hogy hű micsoda? - kérdeztem összezavarodott fejjel. Lehet, hogy ez kínaiul volt? Apa dolgozik néha kínaiakkal és elkezdtem valamikor tanulni egy picit, de túl nehéz és nekem nem megy annyira. - Leülhetek ide hozzád? Már... nincs nagyon hely sehol és te egyedül vagy.... Kim Minseok vagyok és te? - rámosolyogtam és kinyújtottam neki a kezem.

Luhan

-Hát hogy a viharba ne ülhetnél le! Zavarna, ha megpiszkálnám az arcod? Olyan aranyos! Ja, a baozi az egyébkent egy kínai étel, nagyon hasonlítotok. Luhan vagyok, gyere be! - hadartam le neki hatalmas vigyorral az arcomon. Úgy néz ki, mégis csak találok barátokat! Ráadásul ő Baozi...mármint Minseok az Abszol útról.
Együtt feltettük a bőröndjét a poggyásztartóba majd leültünk egymással szemben.

- Láttalak már. Az Abszol úton körülbelül egy hete, mikor vásároltunk. Akkor neveztelek el Baozinak! - kezdeményeztem beszélgetést (vagy legalábbis próbáltam). Kicsit félénknek tűnt, én viszont könnyen barátkozós típus voltam, ezért úgy döntöttem kezembe veszem az irányítást.

Minseok

Szóval.... akkor most egy kajára emlékeztetem? Kicsit furcsán éreztem magam emiatt, de azt mondta, hogy azért mert aranyos. Ezt még eddig nem mondták nekem, kicsit el is pirultam. Kedvelem Luhant így elsőre, pont az ellentétem, de közben mégse. Kicsit barátkozósabb, ami mindenképp jó, mert elég kínos beszélgetéseink lettek volna, ha rajtam múlik. Igazából még most is elronthatom, szóval nincs minek örülni.

- Az arcom az tabu egyelőre - kezdtem kicsit elnevetve magam, mert olyan fura volt. Mégis miért akarja tapizni az arcom? Két tenyerembe fogtam az arcom és megnéztem mi olyan különleges benne.... Semmi... kicsit megnyomogattam majd hagytam, és nem foglalkoztam vele többet. - Umm, furcsa hogy emlékszel rám... én nem hiszem, hogy láttalak... - lesütöttem a szemem. Mondjuk, ha láttam volna, akkor se emlékeznék, mert hát nem ismertük egymást.

Luhan

Nem hiszem el, hogy ez a fiú is 11 éves! Hogy lehet ilyen aranyos?
- Hát....te nem valószínű, hogy láttál... épp hörcsögöt vagy pockot, vagy nem tudom mit néztél a kirakatban - mosolyogtam rá - Végül kaptál? - kérdeztem kíváncsian. Remélem, egy házba kerülünk. Kényelmesebben érezném magam, ha rögtön lenne barátom, akivel mászkálhatok. Nevezhetem már barátomnak, nem? Mondjuk, nem rég ismerjük egymást, de én hamar barátaimnak tekintem az embereket, ha kedvelem őket.

Minseok

- Jajj igen, kaptam egy cuki, pici pockot! - a kérdésre felcsillant a szemem és elvigyorodtam. Kivettem a zsebemből az ott rejtőzködő állatkát és megmutattam Luhannak. - Még nincs neve..... nevek terén nem vagyok jó... - összeráncoltam a szemöldököm és megint elkezdtem gondolkodni. - Szerinted mi legyen a neve? - néztem Luhanra reménykedve.

Luhan

-Baoziii! Na jó, nem. Csak vicceltem, az úgyis te vagy....Hmm...lehetne, mondjuk..XIUMIN! Nekem tetszik - javasoltam izgatottan. Tényleg nagyon kis aranyos pocok volt, de nem annyira, mint a gazdája szóval ő nem lehet Baozi. Minseok elgondolkozott a néven, legalábbis úgy tűnt. Még mindig nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról.

Minseok

Hmm.... Xiumin.... furcsa név egy pocoknak... és kínai. Amivel nincs gond, csak kiejteni se tudom olyan jól mint Luhan.... még csak 11 éves vagyok, na...

- Hmm.... nem rossz, de inkább Chimchim-nek nevezem! - gondterheltből hirtelen változott az arckifejezésem boldoggá. - Remélem nem baj, hogy nem Xiumin lesz... Ha akarod, te hívhatod úgy, és akkor mindkettőnkre fog figyelni! Te megtaníthatnád kínaiul, én pedig koreaiul! - fogalmam sem volt róla hogy megtudnak-e tanulni a pockok beszélni, de abba a hitben voltam, hogy lehet hogy ő tud, hiszen egy varázsló boltban vettem.. - Majd meglátjuk!- vigyorogtam egy nagyot Luhan irányába, aki szintén mosollyal az arcán bólintott. 

Luhan

Nem tetszett neki az ötletem. Na mindegy, az új se rossz. Én azért lehet néha Xiuminnak fogom hívni. Épp teljesen felesleges dolgokról beszélgettünk, mikor bekopogtak az ajtón. Ahogy kinyitottam, egy pufók, alacsony néni állt velem szemben, egy rendesen megpakolt kocsi mellett. Hatalmasra kerekedtek a szemeim és gyorsan odahívtam Minseokot, hogy ő is megnézze. Mindketten vettünk nagyjából mindenből, utána cserélgettünk vagy csak odaadtuk egymásnak, amit nem szerettünk. Az egész út állati jó volt. Tényleg nagyon örültem, hogy máris lett egy barátom.

A vonatról leszállva megismerkedtünk Hagriddal, a vadőrrel, aki csónakokban vitt minket a hatalmas kastélyba. Csillogó szemekkel néztem a hatalmas épületet, közben Minseoknak mutattam, ha épp láttam valami nagyon érdekeset. Mikor beértünk szinte azonnal a Nagyterembe vezettek minket, hogy beosszanak a házakba. Na, itt kezdtem el még jobban izgulni. Igazából mindegy volt hová kerülök, én nem voltam olyan előítéletes, mint a többiek, hogy például azt gondoltam, hogy a Mardekárba csak gonosz emberek kerülhetnek. Úgy voltam vele, hogy ahova osztanak valószínűleg az való nekem, ott lesz a legjobb helyem. Bár örülnék, ha Minseokkal egy házba kerülnénk.

-Byun BaekHyun! - kiáltották a nevet én pedig figyeltem, ahogy egy aranyos, alacsony fiú kilép a sorból. Azt hiszem, mintha egy-két szót váltottunk volna a csónakban, de annyira nem emlékszem. Őt a Hugrabugba osztották be.

-Kim JongDae! - Nagyon vidám srácnak tűnt így elsőre, őt a Griffendélbe osztották be. Minseok is Kim, ezért JongDae után pár emberrel ő jött. Körmömet rágva vártam, hogy kimondják, hová kerül. Hugrabug! Wow. Jó sok ember lement utána mire én jöttem. Kissé szorongva felültem székre és vártam, hogy rám tegyék a süveget. Alig ért hozzá a fejemhez máris kiáltotta:

-Griffendél! - kicsit csalódottan (hogy nem Minseokhoz kerültem),de boldogan szaladtam az asztalunkhoz. JongDae szimpatikus volt, így neki rögtön be is mutatkoztam. Kiderült, hogy Chen a beceneve, jobban szereti, ha úgy szólítják. Hozzánk még idekerült egy kínai srác, Zhang Yixing, aranyos gödröcskével az arcán és Park ChanYeol, hatalmas füleivel és széles vigyorával. Minseokhoz került még egy ember, akivel váltottam már pár szót, mert kínai, Wu YiFan. A beosztásnak egész hamar vége lett és nekikezdhettünk a lakomának.

Igen, így kezdődött minden. És bár Minseok, nagyon fontos volt nekem, mint legelső barátom, mégis keveset beszéltünk az első évünk végétől kezdve. Mígnem, egy nap újra elkezdődött…csak éppenséggel azzal, hogy MinSeok minden lehetséges pillanatban belém kötött valami miatt…és nekem fogalmam sem volt, hogy miért.

PROLÓGUS

Luhan

- Luhan, igyekezz, gyorsan túl akartam esni a vásárláson! Még rengeteg dolgom van! - kiáltott fel anya, én meg gyorsan felhúztam a zoknimat és lerobogtam a földszintre. A házban aznap csak én, anya és a nővérem voltunk. Apa a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott, ezért már korán reggel elment és általában csak nagyon későn ért haza.
Az ajtóban állt anya és LuXue, látszólag elég türelmetlenül, mert már mentek volna az Abszol útra megvásárolni a tanévhez szükséges felszerelést. Olyan izgatott voltam, hiszen mikor betöltöttem a 11-et én is megkaptam a levelemet a Roxfortból. Hamarosan elkezdődik az első tanévem, természetes, hogy izgulok. Már vagy három éve (akkor küldtek először a nővéremnek levelet) várom, hogy végre rám kerüljön a sor. Anya mugli, tehát nem képes varázsolni, mégis mindig ő intézi az ügyeinket, mert apa túl elfoglalt.

- Anya, anya kaphatok majd én is egy baglyot? Xue kapott, mikor elsős volt! - kérdeztem csillogó szemekkel miközben kisétáltunk London utcáira.

- Biztos kapsz te is, de kicsit nyugodj le öcsi, megint kezdesz túlpörögni - vonta fel a szemöldökét Xue, anya meg csak forgatta a szemeit. Nővérem a bal kezével előre tartott pálcájával "jelzett" a Kóbor Grimbusznak, hogy fel kéne venni minket. Fél pillanaton belül meg is jelent a jármű, mi pedig gyorsan felszálltunk. Anya fizetett és elmondta, hova szeretnénk menni. A busz tempójával nagyon hamar megérkeztünk és én izgatottan szálltam le róla, pedig fogalmam sem volt, hol van pontosan a varázslók "bevásárlóközpontja". Nővérem előre szaladt és mutatta az utat, míg Anya mosolyogva sétált mögöttünk. Mikor a kőfal kinyílt hatalmasra kerekedtek a szemeim.

-Woow, de menő! - épphogy csak betettem a lábam az utcára máris éreztem az embertömeg sodrását. Hát persze, ilyenkor vannak itt a legtöbben, mindenki jön vásárolni iskolakezdésre. Anyával szépen sorban mindent megvettünk (Xue találkozott pár barátnőjével és ők külön mentek vásárolni). Volt egy listám:

Az első évben a következő ruhadarabok szükségesek:

• ·         Három rend egyszerű munkatalár (fekete);
• ·         Egyszerű hegyes süveg (fekete) mindennapi használatra;
• ·         Egy pár munkavédelmi kesztyű (sárkánybőr vagy hasonló);
• ·         Egy téli köpönyeg (fekete, ezüstcsattal)
• ·         A tanuló minden ruhadarabján köteles feltüntetni a nevét!

Tankönyvek

Minden tanulónak saját példánnyal kell rendelkeznie a következő művekből:

• ·         Dabrak, Miranda: Varázslástan alapfokon
• ·         Bircsók, Bathilda: A mágia története
• ·         Goffrid, Adalbert: Modern varázsláselmélet
• ·         Ripsropsky, Emeric: Az átváltoztatásról kezdőknek
• ·         Spora, Phyllida: Ezer bűvös fű és gomba
• ·         Mixel, Arsenius: Ismerkedés a varázsitalokkal
• ·         Salmander, Göthe: Legendás állatok és megfigyelésük
• ·         Reskesh, Quentin: A sötét erők. Önvédelmi kalauz

Egyéb felszerelési tárgyak:

• ·         1 db varázspálca
• ·         1 db üst (ón, II. méret)
• ·         1 készlet üveg- vagy kristályfiola
• ·         1 db teleszkóp
• ·         1 db rézmérleg

Ezenfelül minden tanuló magával hozhat 1 db baglyot, macskát vagy varangyos békát.

Egész gyorsan végeztünk. Megkaptam a pálcámat is: 14 hüvelyk, tölgy és sárkányszívizom-húr. Legutoljára az állatkereskedést hagytuk. Tudtam, hogy milyen baglyot akarok, mégis végignéztem a furábbnál furább lényeket. Anya már kezdett türelmetlen lenni így elmondtam neki, hogy a sarokban elhelyezkedő ketrecbeli hatalmas baglyot kérem. Ahogy bejöttünk a boltba, megpillantottam és akkor el is döntöttem, hogy az kell. Pont egy igazi férfihez illik. Kifizettük és kimentünk. Amikor elsétáltunk a kirakat előtt megláttam egy körülbelül velem egyidős fiút. Egy pillanatig csak bámultam, és már majdnem ott tartottam, hogy odamegyek hozzá és megbökdösöm az arcát. Olyan aranyos volt! Pufi, mint egy baozi. Ahogy ott állt tényleg nagyon aranyos volt, és mintha pockokat vagy hörcsögöket nézett volna a kirakatban. Halkan felnevettem, mert még hasonlítottak is. Tovább nem nézhettem Baozit, mert anya már türelmetlen volt, szóval egy mosollyal az arcomon követtem a fagyizóhoz, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk Xue-vel.

~*~

-Anyaaaa kelj fel, le fogjuk késni a vonatot! - pattogtam az ágyán, hogy igyekezzen. Elképesztően izgultam, végre elérkezett az első tanítási nap.
-Deho....dehogy is Luhan, időben oda fogunk érni, nyugodj meg... - mondta nagy ásítások között. Nem hittem neki, szóval lerántottam a takarót róla, otthagytam a földön és kisétáltam a szobából, hogy leellenőrizzem tényleg mindenem be volt-e csomagolva. Xue épp reggelizett, ezért odasiettem hozzá.
-Xueeee, el tudod hinni? MEGYEK A ROXFORTBA! Ez olyan hihetetlen! - áradoztam neki, ő pedig kivételesen nem szólt be csak rám mosolygott és evett tovább.
Nem sokára el is indultunk, és én már tényleg nem bírtam magammal. A vonat állomáson mindketten szorosan átöleltük anyát két puszi kíséretében és megígértük, hogy mindennap írunk. Mondjuk sejtettem, hogy mindennap azért nem fog menni.
A vonaton elváltunk Xue-vel mert elment a barátnőivel én meg egyedül keresgéltem szabad hely után. Egész hamar találtam is egy teljesen üres kabint, úgyhogy gyorsan bementem és behúztam magam mögött az ajtót. Felpakoltam a poggyásztartóra, majd visszaültem a helyemre. Na, és most mi legyen? Kicsit szorongani kezdtem. Teljesen egyedül voltam és egyelőre nem láttam, hogy így hogyan lesznek barátaim. Hát reméljük, miután beosztottak valamelyik házba jól ki fogok jönni mindenkivel. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki próbálja kinyitni az ajtót. Nem sikerült neki, szóval felálltam és kinyitottam én. Nem számítottam rá, hogy nem más áll majd ott, mint...

-Hű, Baozi!

Szereplők és ismertető

Szereplők:

Luhan (Himitsu)

MinSeok (Momo-chan)

Ismertető (szerű): 

Figyelmeztetés(!!): fiúxfiú szerelem




(A Harry Potter vonatkoztatások, helyszínek , szereplők J.K. Rowlinghoz, a magyar fordítóhoz és a kiadókhoz tartoznak.)